Mindannyian „mérgező” környezetben élünk: állandóan ki vagyunk téve a vegyi anyagok ártalmainak. Szerencsére úgy vagyunk „kitalálva”, hogy a méreganyagok folyamatosan és természetes módon távozzanak a testünkből, ám pechünkre az „örök vegyi anyagokkal” már a szervezetünk sem tud mit kezdeni. Egészen mostanáig úgy is tűnt, hogy ezek a rendkívül lassan lebomló, életveszélyes mikroműanyagok velünk maradnak tartósan, talán örökre is.

Végre azonban jó hír érkezett: úgy tűnik, hogy rendszeres plazmaadással talán elfelejthető az „örök” jelző

Az „örök vegyi anyagok” ott vannak a mindennapi életünkben.

Teflonedény, tűzoltó hab, csúszásgátló szőnyeg, esőkabát, pattogatott kukoricás zacskó, hamburgeres papír, pizzás doboz, vízálló sminkkellékek – csupán néhány hétköznapi tárgy, amely „örök vegyi anyagokat” (per- és polifluoralkilt PFA-t) rejthet.

Sokoldalú felhasználásukat, tapadásmentes, vízlepergető és zsírtaszító tulajdonságaikat a vegyületeikben lévő különleges szén-fluor-kötéseknek köszönhetik. Éppen ezek a kémiai kötések – amelyek a legerősebbek a szerves kémiában – felelősek azért, hogy ezek a mikroműanyagok rendkívül lassan bomlanak le: több száz vagy akár több ezer évig is megmaradnak a környezetünkben.

Benne vannak az esőben, a hóban, az óceánokban és az emberi szervezetben is.

Az „örök vegyi anyagok” a használatuk során könnyen terjednek a levegőben, a talajban és az ivóvízben is. Így mára nincs is a Földön olyan hely, ahová ne jutottak volna el: megtalálták az esővízben Tibetben, a Mount Everest halálzónájában, 8440 méter magasságban, valamint az Antarktisz jeges sivatagában is.

Mindenütt ott vannak: a levegőben, amit belélegzünk, a vízben, amit megiszunk, az ételben, amit magunkhoz veszünk. A magyar élelmiszer-biztonsági hatóság adatai szerint a PFA vegyületek 100-ból 99 magyar ember vérében kimutathatók. Előfordulásuk a lakosság jelentős részénél meg is haladja az egészségügyi referenciaértéket, ami feladja a leckét az immunrendszerünknek is.

A plazmaadás segíthet kipucolni a vérünkből az „örök vegyi anyagokat”.

Az ötlet ausztrál kutatók fejéből pattant ki, akik úgy gondolták, hogy miután a PFA-vegyületek a vér szérumfehérjéihez kötődnek, így a vér egy részének eltávolításával a vegyi anyagok egy része is kiüríthető a szervezetből.

Hipotézisük igazolására 295 ausztrál tűzoltót vontak be egy kísérletbe, akiknek a szervezetébe – a tűzoltó habok és a tűzesetek során a levegőbe jutó egyéb vegyi anyagok miatt – lényegesen több mikroműanyag kerül. Így a vérükben lévő PFA-k mennyisége is magasabb. A klinikai vizsgálatok során a részt vevő lánglovagokat három csoportra osztották: az első csoport plazmát adott, a második vért, míg a harmadik kontrollcsoport volt, akiknél semmilyen donáció nem történt.

A kutatás egy éven keresztül zajlott, és egészen elképesztő eredményekkel zárult.
A plazmaadók vérében 30%- kal kevesebb PFA-vegyület volt kimutatható (a véradókéban 10%-kal csökkent a koncentráció).
A kontrollcsoportnál azonban nemhogy csökkent volna, de kismértékben még nőtt is a veszélyes vegyületek előfordulása.
Három hónappal később elvégeztek még egy kontrollvizsgálatot, és rögzítették, hogy mind a véradóknál, mind a plazmaadóknál megmaradtak a mérsékelt értékek. Azaz a donációkkal elérhető pozitív változás hosszú távon is tartósnak bizonyult.

A felfedezés azért rendkívüli, mert jelenleg semmilyen más eljárás nem csökkenti bizonyíthatóan a vérben felgyülemlett „örök vegyszerek” arányát. Nincs kidolgozott módszer vagy igazolt orvosi terápia a mikroműanyagok kipucolására. A kutatás eredményeit felhasználva elképzelhető egy esetleges jövőbeni kezelés, amely a rendszeres donációra vagy plazmaferezisre épül. Addig azonban a hagyományos plazmaadás is nagy segítséget nyújthat vérünk megtisztításában.