Donációk száma: 225
Centrum: Miskolc
–Mesélj kicsit magadról!
Árvainé Bodnár Gyöngyi vagyok, Miskolcon élek, 51 éves vagyok. Pénzügyi előadóként dolgozom egy kavicsbányában, itt, Miskolc környékén. Van két nagylányom, egy 28 és egy 21 éves, közülük a kisebbik szintén rendszeres plazmaadó, már a 75. donációján is túl van. Ő a társam ebben, vele szoktam a legtöbbször együtt menni plazmát adni. Imádok sportolni, kirándulni, de a fő hobbim a jégkorong. Imádom nézni, illetve versenybíró is vagyok. Munka és szórakozás is egyben.
– Mikor és miért kezdtél el plazmát adni?
–Amikor Miskolcon megjelent a CSL, az első jelentkezők között voltam, ennek már lassan 6 éve. Mivel 20 éves korom óta rendszeres véradó vagyok, évente 2-3 alkalommal mindig elmegyek, így nem állt messze tőlem ez az egész. Szeretek segíteni másokon, ahogy tudok, de persze az is jó, hogy ezzel hozzá tudok tenni a családi kasszához.
– Már túl vagy a 225. donáción, ami azt jelenti, hogy a top donorok között vagy. Milyen érzés, hogy ennyit tudtál már másokon segíteni?
– Nagyon örülök neki! Azt gondolom, sosem lehet tudni, hogy mikor lesz nekem, esetleg a családból bárkinek szüksége arra, hogy plazmából készült gyógyszer mentse meg az életét.
– Sokan azt gondolják, hogy veszélyes hosszú távon plazmát adni. Te mit gondolsz erről? Hogy érzed magad?
– Az elején, amikor elkezdtem, volt egy kis fáradékonyság, de ennek már nyoma sincs. 5 év hosszú idő, ezalatt kijött volna szerintem. Sok mindent hallani, hogy káros, én ennek nem érzem a hatását, de az biztos, hogy oda kell figyelni. Főleg plazmaadás előtt, de ettől függetlenül is. Igyekszem 2-2,5 liter vizet mindennap meginni, plusz a táplálkozásra is odafigyelek. Gyerekkorom óta sportolok, úgyhogy ez hozzátartozik az életemhez. Nem azt mondom, hogy nem eszem csokit meg sütit, mert azt is megkívánja az ember, de nem habzsolom a tésztákat meg hasonlókat.
– A lányoddal hogyan szoktatok járni?
– Hetente egyszer megyünk, ez teljesen normális. Már a kezdetektől így jártam, így járunk a CSL-be.
– Inspiráltál már másokat is, hogy plazmadonorok legyenek?
– Az ismerőseim tudják, hogy járunk plazmát adni, de sajnos azt látom, hogy
sokszor félnek. Mindig elmondom, hogy milyen, de persze semmit nem erőltetek. Számomra a legfontosabb, hogy a lányomnak lehettem példaképe, akinél fontosabb nem kell.
