Vállalkozó, sikeres és nő. Itthon sajnos még viszonylag kevés helyen lehet olvasni hasonló női példaképekről, de a változás már elindult. Ebben úttörő Tomán Szabina is, aki sikeres modellből lett sikeres üzletasszony. Tudatos és inspiráló, miközben próbálja ő is megtalálni a tökéletes egyensúlyt a munka és a magánélet között. Saját márkája, a Toman Diet építése mellett motiválja és segíti a női vállalkozókat, illetve rengeteg jó ügy mellett is kiáll. Tudatosságról, sikerről és szívügyekről kérdeztük.
– A legtöbben egy nagyon tudatos, maximalista és sikeres nőnek ismernek. Te hogyan mutatnád be magad? Ki most Tomán Szabina?
– Az, hogy maximalista vagyok, teljesen igaz a mai napig. Nagyon szeretem a saját határomat feszegetni, annak sikerét vagy épp kudarcát megélni. Az, hogy ki vagyok ma? Kétgyermekes édesanya,
feleség, aki mindemellett imádja a munkáját. Közben női vezető is, amiben egyre jobban próbálok kiteljesedni, illetve segíteni azoknak, akik szintén erre az útra lépnek. A nők helyzetével is sokat foglalkozom, mert azt látom, hogy ez az a generáció, amely olyan változáson megy keresztül, ahol az egyenjogúság, a partneri kérdés a gyermekeink számára már egy jobb világot hozhat létre.
– Mennyire rögös ez az út?
– Bevallom őszintén én is látom, hogy rengeteg a kihívás ezen az úton, de a kihívások mindig motiváltak. Legfőképpen akkor, ha tudom, hogy rajtam, rajtunk is múlik az egyenrangúság felé vezető út. A megtett lépések a lányaim, lányaink számára már új lehetőségeket nyithatnak meg. Azt gondolom, hogy ilyen változásokat egy-két generáció tud hozni, annak lehet majd igazából eredménye. Sajnos ez nem megy egyik napról a másikra. Teljesen máshogy élünk mi, mai nők, mint
például a mi szüleink vagy nagyszüleink. Úgyhogy meg kell próbálnunk, és én is próbálom azokat a mérföldköveket lerakni, azokat a fontos dolgokat stabilizálni, amit eddig elértek a női vezetők, illetve női munkavállalók. Most az a cél, hogy a jövő generációja ezt tudja használni és beilleszteni a hétköznapjaiba.
– Mindig ilyen tudatos voltál?
– A tudatosságom mindig is abban merült ki, hogy jobb akartam lenni a tegnapi önmagamnál. Mindig valamivel többet akartam magamból kihozni, tanulni, fejlődni, látni, tudni, a környezetemnek adni. Egy örökmozgó gyerek voltam, akit a kíváncsiság és a tudatosság keveréke hajtott. Ez a mai napig megvan bennem. Mindig ott motoszkál a fejemben, hogy mit lehetne még tanulni, hogyan lehetne jobbá tenni azokat a dolgokat, amik jelenleg valamiért nem működnek. Ez a vállalkozói létre is nagyon igaz. Azt látom, hogy ez a tudatosság, amit a vállalkozásomban megléptem, mert megtanultam, beillesztettem, gyakorlatba ültettem, most biztonságot ad
– Mikor érezted, mikor tudatosult benned, hogy a vállalkozói szféra, a vállalkozói lét és az egészséges életmód a te utad?
– Először az egészséges életmód és annak a rejtélye fogott meg, ugyanis hoszszú évekig modellkedtem, ami egy olyan szakasza volt az életemnek, ahol az étel szinte bűn volt. Minden finom és persze kalóriában gazdag falat a munka ellen szólt, úgyhogy nagyon hamar megtanultam, hogy a testemmel hogyan kell bánni ahhoz, hogy mindig a legjobb formámat tudjam hozni. Amikor kismama lettem, akkor pedig hoztam egy döntést, hogy az éveken át tartó sanyargatás után most, a terhességem alatt senki nem szólhat bele, nem mondhatja meg, hogy mikor és mennyit fogok enni. Na, ennek plusz 30 kiló lett az eredménye, ami nemcsak a külsőmet, nemcsak a lelkemet viselte meg, hanem már egészségügyi problémákat is hozott magával. Ezek olyan betegségek, olyan nehézségek voltak, amikben már nemcsak magamat, hanem a babámat is veszélyeztettem. Ezek után nagyon tudatosan kezdtem odafigyelni a táplálkozásomra. A cégem is úgy kezdődött, hogy volt egy fehérjetermék, hozzá pedig egy szolgáltatást nyújtottam. A mai napig szerencsére nagyon sikeresen működik, pedig ez egy elég nehéz pálya. Az élelmiszeripar talán gyorsabban változik, mint a divatipar. Nagyon sok az új információ, és ezzel együtt sok a téves is. Több olyan emberrel találkoztam az elmúlt években, akik zsákutcába kerültek, csalódottak voltak, magukat hibáztatták, hogy miért nem tudnak lefogyni, vagy mi az oka annak, hogy másoknak sikerült, nekik pedig nem. Ez rettentő összetett dolog, sok kérdést és választ hoz magával. Úgyhogy amikor a céget és ezt az egészséges életmódot elindítottam, fontos volt az is, hogy ne csak üzlet legyen, hanem valós sikerek, amelyek hosszú távon is működnek, illetve amiben edukálni is tudjuk az embereket.
– Nagyon sok mindent elértél már az életedben. Mit jelent most neked a siker?
– Nekem is, mint minden dolgozó nőnek, az a legnehezebb, hogy megtaláljam a balanszot, az egyensúlyt a munka– magánélet tengelyén. Ahol, mondjuk, nem bűntudattal megyek el otthonról dolgozni. Az, hogy egészséges, tudatos legyek, boldog házasságom legyen, hogy nőként valamilyen szinten feleljek meg még a régi eszméknek, de már egy jövőbe mutató, modern életet éljek. Ezt egyébként sokszor nehéz összeilleszteni a hozott sémákkal, mintákkal. Fontos, hogy ezeket ne hibának vagy kudarcnak éljem meg, hanem úgy tudjak élni, hogy közben értem, hogy felgyorsult a világ, és az elvárások is megnőttek. Teljesen mást várnak el már tőlem, mint mondjuk anno az édesanyámtól. Ehhez a feladathoz viszont fel kell nőni. Meg kell tanulni nemet mondani, ami szerintem sok nőnek az egyik legnagyobb nehézség. Nem merünk visszautasítani, nem merünk a saját érdekeinkért kiállni, de akár csak egy olyan dologért sem, mint hogy legyen napi fél óra énidőnk mondjuk mozgásra, olvasásra. Mi dönthessükel, hogy a gyerek mellett mennyit, hol és hogyan szeretnénk dolgozni, vagy anyaként is ki tudunk teljesedni. A siker nekem az, hogy boldogan éljem meg a napjaimat, a lányaimmal és a férjemmel, és ehhez kiegyensúlyozott munkát, illetve munkakörnyezetet tudjak teremteni magamnak és a kollégáimnak is
– Nem is olyan rég jelent meg a könyved, a Siker a mosoly mögött – Mutatom, hogyan csináld. Ebben rengeteg jótanácsot adsz nőknek, hogy hogyan álmodjanak nagyot, és hogyan valósítsák meg azt. Ha csak egy tanácsot emelhetnél ki ezek közül, mi lenne az?
– Például, hogy minden dolgot írjunk le, ami feltölti a testünket és a lelkünket a mindennapokban. Mi az, ami tényleg fontos, ami a belső harmóniához, egyensúlyhoz vezet. Ez azért is fontos, hogy nőként úgy tudjunk kiteljesedni az üzleti világban, hogy közben nem veszítjük el a nőiességünket, nem leszünk férfiasak, nem alakulunk át egy maszkulin vezetővé. Ezt még tanulnunk kell. A könyvben arról is írok, hogy hogyan élem túl a hétköznapokat, mik azok a nehézségek, amikkel én is szembenézek. Könnyű elhinni egy mosolygós címlap vagy egy kedves interjú után, hogy bezzeg neki könnyű, mert van egy varázspálcája, amellyel 24 órából 35-öt csinál. Nekem is vannak nehézségeim, nekem is vannak kudarcaim, de pont ehhez adok tanácsokat, hogy ezeket hogyan lehet úgy kezelni, hogy közben önazonosak maradjunk. Különböző szakemberekkel dolgoztam együtt a könyv írásakor, akik nekem is segítenek a hétköznapokban megvalósítani, hogy ne legyek túl szélsőséges a munkában, az étkezésben vagy épp a sportban.
– Vállalkozások, befektetések, jótékonykodás, mentorálás, előadások, könyvírás,
pár napja pedig egy új rádióműsor (podcast) indítása… Ez a tempó sok ember számára felfoghatatlan. Hogy lehet ennyi mindent csinálni egyszerre? Mi a hajtőerőd?
– A tanulás. Az, hogy a saját kis határaimat mindig egy kicsit kijjebb toljam. Hogyha a podcastet említjük, azon most imádok dolgozni. Nem is gondoltam volna, hogy egy olyan emberrel, akivel nem volt közös múltunk, csak most, a podcast alkalmával kezdtünk el együtt dolgozni, milyen hihetetlen összhang lehet. Ez számomra nagyon pozitív és igazi energialöket. De hajtóerő, ha egy üzleti vagy termékfejlesztésnél már olyan tudást tudok belerakni a folyamatba, amely valamit hozzáad a cégemhez, a termékhez, a nap végén pedig így hozzám is. Ez is az egyik motorom – egy kíváncsi kislány vagyok még mindig.
– Rengeteg „szívügyed” van. 2022 végén díjat is kaptál a kiemelkedő társadalmi szerepvállalásért. Mikor és miért lett számodra ennyire fontos, hogy segíts?
– Azt gondolom, hogy alap emberi tulajdonság, hogy segíteni kell másokon. Ezt nem tartom kirívó dolognak. Amit fontosnak tartok kihangsúlyozni, hogy rengetegféleképpen lehet adni. Nálam a gyerekek és a nők kiemelt helyen szerepelnek. Például látom, hogy mi az, amit még a nők itthoni helyzetén lehetne javítani. A munkavállalás és annak összehangolása a családdal nagy kihívás, még az én életemben is. Az üzleti életben például ingyenes tanácsadással, a Tomán Mentor Programomon keresztül találkozom tíz olyan vállalkozóval, akiknek gyakorlati tudást adunk át a szakértő csapatommal. Miért ennyire fontos nekem, hogy adjak? Teljesen önző dolog: mert jól érzem magam ettől. Amikor adok, akkor jól érzem magam, egy kicsit helyrebillen a világom.
Sajnos nem tudok mindenhol ott lenni, nem tudok mindenkinek adni. Szerintem ezért is nehéz a nemet mondás minden olyan embernek, aki szeretne segíteni. Ez kegyetlen nehéz, de már tapasztalatból tudom, hogy ha mindenkinek adok, akkor a végén senkinek sem. Az első pár évben ezt átéltem, ebből kifolyólag nagyon sokszor mélyponton voltam, de tanultam belőle. Ezért is van, hogy minden évben kiválasztok 5-6 olyan szervezetet, akikhez szeretnék csatlakozni, akár anyagilag támogatva őket, vagy a hírnevemmel, vagy akár csak a véremmel.
– Miért pont ezek mellett álltál ki? Van valamilyen kapcsolódásod?
– Igen. Azt vallom, hogy csak amellett tudunk széles vállal kiállni, amihez van valami kapcsolódásunk. Ezek olyan egyesületek, alapítványok, ahol valamilyen érintettségem okán, mondjuk a családomon belül valaki már küszködött egy adott problémával, jobban meg tudom érteni így a céljukat, hogy is mi lenne a legnagyobb segítség számukra. gondolkodni, úgy kell cselekedni. Nagyon fontos az empátia, a donorok és a kollektíva felé is. Pörgősnek kell lenni, meg kell látni a munkát, és mindig tudni, hogy mi a következő lépés.
– A véradás egyik nagykövete is lettél.
– Be kell vallanom, hogy tűfóbiás vagyok. Emlékszem, gyerekkoromban nagyon sokszor elájultam a vérvételnél. Ha visszatekernénk az idő kerekét, és mondjuk a 10 éves Szabinától megkérdezné valaki, hogy ha felnőtt lesz, hányszor ad majd vért, akkor azt mondaná, hogy soha. Persze miután elindult a felnőtt életem, megszületett az első gyerekem, és találkoztam a valódi egészségüggyel, és már tudtam, hogy mennyi emberen tud segíteni a vér, átformálódott az agyamban minden. Még mindig van egy kis izgalom, egy kis feszültség, nem vagyok annyira laza, ha véradásra vagy vérvételre megyek, de nagyon sokat javít ezen az a tudat, hogy mennyi emberen tudok így segíteni.
– Milyen volt az első véradásod?
– Bevallom őszintén, nem igazán emlékszem minden pontos részletre, mert akkor még külföldön dolgoztam. Egyszer, mikor hazajöttem, az egyik barátom beteg lett, direkt, irányított véradásra volt szüksége. Sajnos mostanában nem volt időm adni, de éppen most beszéltem a kolléganőmmel, hogy mindenképp írja be a naptáramba. Ötször már biztosan adtam eddig, de mindenképp szeretném folytatni. Ez egy jó cél, egy jó dolog, és ha valaki keresi az útját, hogy mivel tudna másokon segíteni, akkor jusson eszébe, hogy a véradás erre kiváló lehetőség.
– A nyár elején indult el a Visz a vérem. véradó kampány, amelyben te is részt veszel. Miről szól ez a program?
– A Bethesda Gyermekkórház kérte, hogy dolgozzunk együtt, amire szívesen igent mondtam. Szerintem alapvetően minden ember segíteni szeretne. Minden emberben ott van az az érzés, hogy adjak. Persze nem mindenki teheti meg, hogy anyagilag is támogasson másokat, de a véradás pont egy olyan dolog, amellyel életet mentünk, és nem jár semmi ilyennel. Szerintem nincs elég nagy hírverése, mert sokan nem beszélnek róla, csak mennek és segítenek.
Ha lát valaki a felületeimen egy véradással kapcsolatos tartalmat, akkor lehet, hogy eszébe jut, hogy akár így is tudna segíteni. De az is lehet, hogy csak emlékeztetem rá. Az egyik követőm is írta, hogy hú, de jó, hogy olvasta a posztot, mert eszébe jutott, hogy már régen nem adott vért.
– Látszik valamilyen pozitív elmozdulás a véradások számában?
– Ilyen adatokról nem tudok, de egy beszélgetés alkalmával elmondták, hogy tényleg meg tudja lendíteni az emberek kedvét. Azt gondolom, hogy ez egy emlékeztetőként működik, mint egy cetli a hűtőszekrényen, hogy hahó, figyelj, ideje elmenni vért adni.
– Szerinted mit lehetne tenni, hogy többen adjanak vért?
– Én azt látom, hogy ha egyre hangosabbak vagyunk, akkor az ügy is egyre több emberhez jut el, egyre többen beszélnek róla. Több olyan helyzet is adódhat az életünkben, ahol emberek kérnek segítséget, mert a családtagjuk beteg lett, vagy balesetet szenvedett, és hirtelen szüksége van a vérre. Ilyenkor olyan jó látni, hogy milyen sokan megmozdulnak. Ha ezeken kívül is emlékeztetjük az embereket egy-egy kampányban a véradás fontosságára, akkor ez egy nagyon jó irány lehet.
– Lassan itt az év vége. Milyen volt számodra 2023?
– Hihetetlenül jó volt a 2023-as év, egyébként is nagyon szeretem a páratlan számokat, mindig szerencsét hoznak. Nagyon-nagyon jól kezdtük az évet, mind családilag, mind üzletileg. Nagyon sikeres első félévet zártunk, közben pedig szerepeltem a Cápák között befektetős műsorban is. Megkoronáztuk az életünket egy házassággal, ez is hatalmas boldogság. Közben jöttek a kihívások, de szerencsére olyan csodálatos és inspiráló emberek vesznek körül, akikkel tényleg nagyon szeretek dolgozni. Nagyon örültem, hogy a két új Nobel díjasunkkal is személyesen tudtam találkozni. Sok olyan élménnyel gazdagodtam az évben, amit szerintem jó sokáig még csak feldolgozni sem fogok tudni. Lett egy új szalonunk, külföldön is nyitottunk új üzletet, tényleg olyan utat jártam be a két kislányommal és a férjemmel is, ami bevallom őszintén, nem tudom, hogyan fért bele egyetlen évbe.
